A levél trágya (tárgya)

Valamit lehet keresni,

A semmit nem.

Valamit meg lehet találni,

A semmit nem.

Valamit fel lehet ismerni,

A semmit nem.

Valamit lehet tudni,

A semmit nem.

Valamit el lehet érni,

A semmit nem.

Semmit sem akartam mondani, de nem lehet.

Semmi ágán...

Megszűnök mint fogalom,

Mint sosem létezett.

Semmi sem maradt, 

csak a semmi, még semmi sem.

Semmi tükröződik,

Öröm, bánat, jó érzés, rossz.

Megszűnök nem lenni,

Vagyok mert nem vagyok.

Létkorlátok lehullanak,

Nyugalom, hogy nem vagyok.

Könnyű, senkinek.

 

Talán?

Talán azért nem vettem észre, mert nem észrevehető?

Talán azért nem ismertem meg, mert nem megismerhető?

Talán azért nem értem el, mert nem elérhetető?

Talán azért nem tapasztaltam meg, mert nem tapasztalható?

A ‘most’ jelenlévő észrevehetelenség (AZ).

A ‘most’ jelenlévő tudatlanság (AZ).

A ‘most’ jelenlévő elérhetetlenség (AZ).

A 'most' jelenlévő nem tapasztalás (AZ).

Az álom az, hogy észreveszem.

Az álom az, hogy megismerem.

Az álom az, hogy itt és most vagyok, és el kell érnem (AZT) ott.

Az álom az, hogy egy másik tapasztalat AZ.

A ‘Forrás közepén’ vagyok mint (aki) nem vagyok.

Az észrevehetetlen, nem tudható, nem elérhető.

Az észlelő nem észleli.

A tudó nem tudja.

A tapasztaló nem tapasztalja.

Szívesen, nincs mit

 Az észlelés minden pillanatában van nem észlelés. Az érzékelésben érzéketlenség. Az értésben van nem értés. A világosságban sötétség. A figyelem közben figyelmetlenség. A tudás közben nem tudás. A nézés közben nem látás. A keresés közben nem találás. A megvan közben a nincs meg. A nincs meg közben a megvan. A végesben a végtelen. A szóban szótlanság. A halálban élet. Az életben halál. Minden közben van semmi. A történés közben nem történés. A relatívban abszolút. A vágyban vágytalanság. A teljességben üresség. A mélységben felszínesség. A megragadottban veszteség. A tudatosságban tudatlanság. A tudatlanságban tudatosság...