Realizálás

A szó valami olyasmit jelent, hogy valóssá, valóságossá tenni, létrehozni.

Amikor azt mondjuk, hogy realizálni (felismerni, átélni, megtapasztalni) akarjuk magunkat, arra gondolunk, hogy mivel most nem ismerem, nem tapasztalom, nem élem át magamat, vagyis ez a valami, ‘magam’ nem valóságos, ezért a ‘realizálásnak’ nevezett valami által ez meg fog történni.

Amit a szavak, gondolatok kifejeznek, az általában pont az ellentéte, vagy a tükörképe annak, amiről szólnak, és feltételeznek valakit, aki beszél, észlel, felfog, és az ő perspektívájából akarja elérni azt amit nem lehet, és nem kell. Ennek a fantomnak tűnik realizálásnak a valóság elérése.

A valóság nem realizálható, nem tehető valóságossá, mert az valóságos, az a Valóság. Amit realizálni lehet, valóssá tenni az mind az, ami nem a valóság. 

Minden ami megjelenik, az realizálás, valóssá tevés (ugye, épp ezért nem valós). 

A realizálás nem a valóság felismerése, átélése, realizálássa, hanem a nem létező megjelenítése, vagyis csak egy látványshow, álom, illúzió. Valóságossá csak azt lehet tenni, ami nem az, és így sosem lesz az.

A Valóság, ami vagy, ami nem tudsz nem az lenni.

Jézus erre mondta, hogy Ő a valóság, és hogy Ő egy kezdet és vég nélküli lét, és hogyha ezt megismered, akkor szabad vagy. 

A trükk az, hogy azzal, hogy ezt tudom, ismerem, még sem ismerem, mert amit megismerek, az valami, ami realizált, az nem valós, és mert megismerek valamit amit elötte nem tudtam. Ha a valóság ilyen lenne, vagyis attól függ, hogy ismerem-e vagy nem, megszerezhető, elveszíthető, nem inklúzív (mert ‘én’ rajta kivül vagyok), az nem lehet a valóság. 

Minden amit 'tudok', realizálok, az látszólag eltávolítja, létrehozza (realizálja) azt ami nem vagyok. 

Te mindig ott vagy anélkül, hogy ezt realizálnád. (micsoda megkönnyebbülés:)

Mi vagyok én? Álom a kigyóban?

Kigyó vagyok álmomban.

Vajon valóban az álmodó 'álmodja' az álmot, vagy az álom az álmodó szándéka, akarata nélkül jelenik meg?

Be tudja-e csapni az álom, az álmodót? Vagyis, elhiszi-e az álmodó, hogy az álom valóság?

Akkor ki az aki becsapódott, aki azt hiszi, hogy valóság az ami álom? 

Vajon nem az álomkarakter? A kigyó a kötélben?*

Hol játszódik le ez a 'zavar', vagyis, hogy az álom valósnak tűnik? A kigyóban, ami egy álom.

Ugyanez a zavar az ébrenléti álomban is.

Vagyok, létezem, ez nem kérdés, ezért ez a 'valóság', mégis annyi minden más kérdés.

Amit létezésnek hívunk az úgy írható le, hogy tudom, hogy vagyok, de nem tudom mi vagyok. Emiatt, hogy vagyok, de nem tudom mi/ki vagyok (lehet, hogy Miki?:), valóságosnak tűnök, és minden amit felfogok valóságos, mégis zavarban vagyok, hogy ha vagyok, nem tudom, hogy ki/mi vagyok? (zavar van az erőben:)

Ebben a tudatlanságomban tévesen magamat valami másnak tartom, mert vala-mi kell legyek.

Ezzel meg is érkeztünk oda, ahol mindig is voltunk.

Az nem kérdés, sőt senki nem kellett, hogy tanítsa neked, nekem, hogy 'vagyok', létezem.

Tudom, hogy vagyok, még amikor a 'vagyok' sem vagyok, (amikor a 'vagyok' érzet, tudat nincs ott, a mély alvásban) akkor is. Ez mindenki tudja, tapasztalja.

Ez egy csodálatos ismereten túli ismeret, lenni, anélkül, hogy lennék. Más szóval, még léteznem sem kell, ahhoz hogy létezzek. Ennyire örök az élet.

Mi vagyok? Ez egy becsapós kérdés, minden tanítás erre akar válaszolni, vagy útmutatót adni (mert ugye ez a kérdés), mégsem tudja senki erre a választ, mert nincs válasz erre.

A 'mi ez?' kérdésre ebben az egy esetben nem lehet válaszolni, mert ez rád vonatkozik.

Azért nem lehet erre válaszolni, mert nem vagyok 'mi'. Nem lehet tárgyasítani engem. Az elme, csak tárgyiasít. Ő a tárgy agyaló:). 

Ha nem vagyok 'mi', akkor nem 'mi' vagyok, 'mi' sem vagyok, hanem sem - mi. Nem kell ettől megijedni, mivel vagyok, amihez kérdés nem fér, de nem 'mi' vagyok, vagyis sem - mi, ez nem nihilizmus, vagyok (a nihilizmus is valami:), nem vagyok tárgy. 

Ami vagyok, az kifejezhetetlen. Az, hogy 'vagyok' sem fejezi ki ezt, mert ugye a mély alvásban enélkül a 'vagyok' nélkül vagyok.

Tudom, hogy vagyok, kérdés, tanítás nélkül, még akkor is vagyok, amikor a 'vagyok' sincs, mégsem vagyok valami.

Vagyok, és nem tudok nem az lenni, ami vagyok.

"Légy az aki nem tudsz nem lenni". - Karl Renz

Ebben az esetben, ami a te eseted, nem kell 'lenned' sem, mert vagy, és annak sem kell lenned ami vagy, mert az vagy, de ezt soha ebben vagy abban az 'életben' nem fogod tudni, hogy 'mi'. Bár-mi amit erről tudhatunk csak egy kigyó, egy álom a valóságban.

*Utalás a klasszikus példára, ahol a kigyóról kötélnek látszik, bár valójában mindig is kigyó volt.

A levél trágya (tárgya)

Valamit lehet keresni,

A semmit nem.

Valamit meg lehet találni,

A semmit nem.

Valamit fel lehet ismerni,

A semmit nem.

Valamit lehet tudni,

A semmit nem.

Valamit el lehet érni,

A semmit nem.

Semmit sem akartam mondani, de nem lehet.

Semmi ágán...

Megszűnök mint fogalom,

Mint sosem létezett.

Semmi sem maradt, 

csak a semmi, még semmi sem.

Semmi tükröződik,

Öröm, bánat, jó érzés, rossz.

Megszűnök nem lenni,

Vagyok mert nem vagyok.

Létkorlátok lehullanak,

Nyugalom, hogy nem vagyok.

Könnyű, senkinek.

 

Talán?

Talán azért nem vettem észre, mert nem észrevehető?

Talán azért nem ismertem meg, mert nem megismerhető?

Talán azért nem értem el, mert nem elérhetető?

Talán azért nem tapasztaltam meg, mert nem tapasztalható?

A ‘most’ jelenlévő észrevehetelenség (AZ).

A ‘most’ jelenlévő tudatlanság (AZ).

A ‘most’ jelenlévő elérhetetlenség (AZ).

A 'most' jelenlévő nem tapasztalás (AZ).

Az álom az, hogy észreveszem.

Az álom az, hogy megismerem.

Az álom az, hogy itt és most vagyok, és el kell érnem (AZT) ott.

Az álom az, hogy egy másik tapasztalat AZ.

A ‘Forrás közepén’ vagyok mint (aki) nem vagyok.

Az észrevehetetlen, nem tudható, nem elérhető.

Az észlelő nem észleli.

A tudó nem tudja.

A tapasztaló nem tapasztalja.

Szívesen, nincs mit

 Az észlelés minden pillanatában van nem észlelés. Az érzékelésben érzéketlenség. Az értésben van nem értés. A világosságban sötétség. A figyelem közben figyelmetlenség. A tudás közben nem tudás. A nézés közben nem látás. A keresés közben nem találás. A megvan közben a nincs meg. A nincs meg közben a megvan. A végesben a végtelen. A szóban szótlanság. A halálban élet. Az életben halál. Minden közben van semmi. A történés közben nem történés. A relatívban abszolút. A vágyban vágytalanság. A teljességben üresség. A mélységben felszínesség. A megragadottban veszteség. A tudatosságban tudatlanság. A tudatlanságban tudatosság...